Kutatási terv

Utolsó módosítás: 2017. augusztus 27.

A magyar egyház- és művelődéstörténet-írásunk fontos hiányosságaként tekintünk az egri egyházmegye történetére. Leírása ugyan már nem előzmények nélküli, hiszen az egyházmegye ezeréves történetének első fele fel van tárva, (Kovács Béla: Az egri egyházmegye története 1596-ig. Budapest. Szent István Társulat, 1993.), a munka azonban nem folytatódott – monografikus szinten – az egyházmegye újkori részének történetével. Erre a hiányzó időszakra esik Eszterházy Károly egri püspökségének ideje is.

A kutatócsoport elsődleges feladatának tekinti gróf Eszterházy Károly (1725–1799) szellemi és kulturális örökségének megóvását, az Eszterházy család történetének kutatásával kapcsolatos tudományos munkák (könyvek, cikkek, tanulmányok) összegyűjtését és készítését, az adott kutatási területtel foglakozó egyetemi oktatók, tudományos kutatók és szakemberek összefogását a kutatómunka hatékonyabbá válásának elősegítése érdekében.

A kutatócsoport célja a klasszikus tudományos műhelymunkán kívül szoros együttműködés kialakítása a hasonló profilú, de más tudományterületen dolgozó kutatókkal. További célok között szerepel a hazai és nemzetközi tudományos konferenciák szervezése, a friss kutatási eredményeik közzététele, tanulmánykötetek, publikációk megjelentetése, a doktoranduszok és fiatal kutatók bekapcsolása a szakmai műhelyvitákba.

A kutatócsoport három pilléren kezdte meg a feltáró munkát, ami idővel tovább bővült. Ezek a területek mind az egri püspök szellemi és kulturális örökségének kutatásához kapcsolódnak:

I. Az egri püspöki-, káptalani- és papnevelői intézeti uradalmak története Eszterházy Károly püspöksége (1762-1799) alatt

Gazdaság-, uradalom-, társadalom-, és tájtörténet kutatásnak még feltáratlan forrásai az egyházi gyűjteményekben őrzött uradalmi levéltárak. Különösen gazdag a feudáliskor iratanyaga, amikor a földesúr és a jobbágyság gazdálkodása összefonódott.

A magyarországi egyháztörténet és jogtörténetírás (Erdélyi László, Eckhardt Ferenc, Kosutány Ignác) a 19. század második felétől kimerítően foglalkozott az egyházi birtokok jellegével, a rájuk vonatkozó jogszabályokkal. A birtok nagyságának és jövedelmezőségének kérdését viszont kerülték, a polgári korban is ritkán szóltak jogos vagy kreált indulatok nélkül. Az 1950-es évek végén megjelent művek a nagybirtokok 19. századi gazdálkodását, a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetüket vizsgálták. Egyházi birtokokról igen kevés uradalomtörténet készült máig. Legtöbb feldolgozás a piarista birtokokról készült. Monografikus feldolgozás a pannonhalmi bencés uradalmakról készültek, újabban a birtok kapitalista történetéről jelentek meg tanulmányok. Természetesen több kisebb cikk, tanulmány jelent meg e témában. Az egyházi uradalmak története a legkevésbé feltárt területe a történelmi múltunknak.

Az egri egyházi birtokok közül a legtöbb tanulmány a püspöki uradalommal kapcsolatban jelent meg (pl.: Bán Péter, Petercsák Tivadar, Kovács Béla, Soós Imre, Nemes Lajos, Csiffáry Gergely), a káptalani uradalomról már jóval kevesebb, a szeminárium birtokáról pedig szinte semmi. Ez betudható annak is, hogy a szeminárium levéltárából csak 5 ifm. iratanyag maradt meg.

Az egri püspöki uradalom 1762-1799 között:

1. A püspöki birtok története 1762-ig
2. A népesség alakulása és a betelepítések
3. Az egyházi tized
4. Az uradalom elhelyezkedése, kiterjedése.
5. Az uradalom szervezeti felépítése. Tisztviselők, szolgák, javadalmazás (Bán Péter az uradalom szervezeti felépítésében, igazgatásában bekövetkezett változásokat feldolgozta).
6. Úrbéri ügyek: szerződések
7. Uradalmi gazdálkodás:
- szántóföldi, rét és legelő gazdálkodás.
- szőlészet és borászat
- állattartás.
- erdőgazdálkodás
- ipari létesítmények (malmok, bőrcserző üzem, tégla- és mészégetők)
- gazdasági épületek és felszerelések
- az uradalom jövedelme és felhasználása.
- Kegyuraság, uradalmi gondoskodás
8. Uradalmi jogszolgáltatás
9. A jobbágyok vagyoni helyzete
10. Eger mezőváros

Az egri káptalani birtok 1762-1799 között:
1. Az káptalani birtoktörténete 1762-ig
2. A népesség alakulása és a betelepítések
3. Az egyházi tized kérdése
4. Az uradalom elhelyezkedése, kiterjedése.
5. Az uradalom szervezeti felépítése. Tisztviselők, szolgák, javadalmazás
6. Úrbéri ügyek: szerződések stb.
7. Uradalmi gazdálkodás:
- szántóföldi, rét és legelő gazdálkodás.
- szőlészet és borászat
- állattartás.
- erdőgazdálkodás
- ipari létesítmények (malmok, bőrcserző üzem, tégla- és mészégetők)
- gazdasági épületek és felszerelések
- az uradalom jövedelme és felhasználása.
- Kegyuraság, uradalmi gondoskodás
8. Uradalmi jogszolgáltatás
9. A jobbágyok vagyoni helyzete
10. Eger mezőváros

Az Egri Papnevelő Intézet uradalma 1762-1799 között:
1. Az Egri Papnevelő Intézet birtokának története 1762-ig
2. A népesség alakulása és a betelepítések
3. Az egyházi tized
4. Az uradalom elhelyezkedése, kiterjedése.
5. Az uradalom szervezeti felépítése. Tisztviselők, szolgák, javadalmazás.
6. Úrbéri ügyek
7. Uradalmi gazdálkodás:
- szántóföldi, rét és legelő gazdálkodás.
- szőlészet és borászat
- állattartás.
- erdőgazdálkodás
- ipari létesítmények (malmok, bőrcserző üzem, tégla- és mészégetők)
- gazdasági épületek és felszerelések
- az uradalom jövedelme és felhasználása.
- Kegyuraság, uradalmi gondoskodás
8. Uradalmi jogszolgáltatás
9. A jobbágyok vagyoni helyzete
Az Egri Papnevelő Intézet Levéltára megsemmisült, így ennek az uradalomnak a kutatása kérdéses.

II. Kispapi életutak Eszterházy Károly püspöksége alatt

Eszterházy Károly szellemi és épített öröksége mellett életműveként tekinthetünk azokra a kispapokra is, akik az egri szeminárium elvégzését és a pappá szentelésüket követően szolgálták az Egri Egyházmegyét. A kutatás középpontjába azok az atyák kerülnek, akik egykor közösséget alkotva („Eszterházy-közösség") a püspök közvetlen környezetében taníthattak és tanulhattak. A kutatás ez irányú alapkérdése tehát az, hogy milyen hatással volt Eszterházy Károly a halála után az Egri Főegyházmegyére.

Az „Eszterházy-közösség" részesének tekintjük mindazokat a szemináriumi tanárokat, illetve hallgatókat, akik Eszterházy Károly egri püspöksége alatt tanítottak, vagy tanulmányokat végeztek Egerben. Ennek nyomán kutatjuk az egykori közösség papjaihoz köthető szellemi és épített örökségeket is.

A kutatás kiindulópontja Eszterházy egri püspökségének idején az egri szemináriumban oktató tanárok és a papnövendékek lajstromba állítása 1762-től, azaz Eszterházy Károly Egerbe érkezésének évétől a haláláig, 1799-ig. E kutatás elindulásában Bozsik Pál, Bosák Nándor és Szecskó Károly a témában végzett kutatásai értékes segítséget nyújtanak. Az így létrejövő névsor kerül összevetésre az Egri Egyházmegye sematizmusaival, azaz egyházi névtáraival és az Egri Érseki Levéltár „Acta personalia", vagyis az egyházmegye kötelékébe tartozó papok személyi és hagyatéki ügyeit őrző akták forráscsoportjával. A mélyfúrás szerű vizsgálat során képet kaphatunk Eszterházy Károly egykori kispapjainak életútjáról, munkásságáról, amellyel körvonalazódhat majd az Egri Főegyházmegye 19. század eleji papi közössége is.

Az archontológiai kutatás során az egyes személyek az előbb említettekhez hasonlóan összevetésre kerülnek a plébániák egykori gyűjteményeiben, illetve az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban található könyvek possessor-bejegyzéseivel is, amelyek alapján a papok könyvgyűjteményeiről is képet kaphatunk. E téren is jelentős segítséget nyújtanak Soós Imre, Antalóczi Lajos, Surányi Imre és Bitskey István a témában végzett kutatásai. Értékes adatokat szolgáltatnak továbbá a canonica visitatio jegyzőkönyvei, illetve az egyes plébániák historia domusai, háztörténetei is, amelyekben az adott intézmények jelentősebb eseményeit írták le.

Célunk alapkutatást végezni a Püspöki, majdan Érseki Líceumi Nyomda működését illetően, hogy képet kapjunk a nyomda működéséről, különös tekintettel az Egerben folyó oktatásra. Ez alapján megvizsgáljuk a (kis)papok irói tevékenységét is – folytatva az elődök: Koncz Ákos, Petrik Géza és Szinnyei József munkáját. A kutatás várható eredményeként új, korábban el nem végezhető összehasonlításokra is lehetőségünk nyílik a papok, plébániák körében, illetve az egri püspök könyvgyűjteményéhez és erudíciójához mérten.

III. A vallási élet Eszterházy Károly püspök idején

A 18. század második fele vallástörténeti szempontból egy igen sajátos kettősséggel bíró korszak. A század közepe még a barokk vallásosság virágkorának tekinthető, épülő templomokkal és kolostorokkal, több száz hitbuzgalmi társulattal, élénk búcsújárással, látványos körmenetekkel. Ezzel szemben 1780-ban II. József trónra kerülésével egy törés következett be az egyházmegye vallási életében, ugyanis a császár a felvilágosodás eszméinek elhivatott képviselőjeként ezt is minden tekintetben racionalizálni akarta a maga türelmetlen módján. Ennek következtében hamarosan bekövetkezett a legtöbb szerzetesrend és hitbuzgalmi társulat feloszlatása, a zarándoklatok, búcsújárások és – az úrnapi kivételével – a körmenetek betiltása, és minden egyéb színes, külsőséges vallási megnyilvánulás eltörlése, mely ellen a püspöki kar, maga Eszterházy Károly püspök is hiába tiltakozott.

A kutatási téma részterületei:

- a szerzetesrendek működése, feloszlatása és tagjainak későbbi sorsa
- a hitbuzgalmi társulatok működése, feloszlatása és újraindulásának problematikája
- búcsújáróhelyek az egri egyházmegyében
- a vallásos irodalom
- a vallásosság megnyilvánulásai a barokk és a felvilágosodás eszmeiségének metszéspontjában
- a népi vallásosság hagyományai a 18. században és ezek továbbélése a 19-20. században

IV. Eszterházy Károly püspök, a főpap

Az egri püspök személyének kutatása során már többen kitértek a gazdaságpolitikájára, iskolapolitikájára, művészetpártoló tevékenységére, de kevésbé volt hangsúlyos a papi, főpapi szerepe. Eszterházy püspök abban az időszakban volt Eger püspöke, mikor a trienti zsinat eredményezte katolikus megújulás fontos szerepet töltött be. Ő is azok közé a püspökök közé tartozott, akik a trienti zsinaton megalkotott a külsőségekkel eltakart formaságok helyett inkább az igazi lelkipásztori munkára fektették a hangsúlyt. Misézett, rendszeresen gyóntatott és canonica visitatio-t tartott az egyházmegyében. Főúr létére egyszerűbben élt, mint elődei, szorgalmazta az Oltáriszentség tiszteletét. Egyházpolitikájának sikereként jelentősen megnőtt a templomok száma, és a papság létszáma is megduplázódott püspöksége ideje alatt.

A kutatási téma részterületei:

- Eszterházy Károly lelkipásztori és egyházkormányzati tevékenysége
- a püspök kapcsolata a „néppel", a hitélet megerősödése
- templomépítések és a rekatolizáció
- Eszterházy püspök és a katolikus megújulás késői korszaka

V. „Kismesterek" az Egri Egyházmegyében. Képzőművészet Eszterházy Károly püspök idején

Eger művészettörténetének a kutatása neves elődökkel és gazdag szakirodalommal büszkélkedik. A magyarországi barokk művészet kutatói (Szmrecsányi Miklós, Voit Pál, Foltin János, Garas Klára, Pigler Andor, Mojzer Miklós, Jávor Anna, Jernyei Kiss János, Galavics Géza, Kelényi György, Szilágyi András, Szilárdfy Zoltán) közreadott munkáikban már alaposan feltárták Eger 18. századi művészetét. Léteznek azonban olyan maradandót alkotó, de ma még kevésbé ismert mesterek az egyházmegye múltjában, akik – követve a nagy elődöket – Eszterházy kedvelt művészeinek motívumvilágát is felhasználták. Nevük alig ismert, hiszen gyakran monogramjukat sem jelzik az alkotásuk. A nagynevű művészekkel közös lehet azonban az ábrázolás mikéntje, a különböző ikonográfiai típusok előképe, mint ahogy a másolatok is igen gyakoriak.

Az említett ismeretlen művészeknek, azaz „kismestereknek" igyekszünk a nyomába eredni és azonosítani a műveiket. Feltételezéseink szerint a 18. századi egri egyházmegye területén még bőven akadnak tőlük származó alkotások. Éppen ezért a kutatás részét képezik mindazon festmények és szobrok azonosításai, amelyek a 18. századi egri egyházmegye történetéhez kötődnek. Reményeink szerint Eszterházy személyes megbízásai mellett, az egykori papjainak megrendelései is azonosíthatók lesznek majd a munka során.

VI. A gróf és püspök Eszterházy Károly kapcsolatrendszere

A püspök és főnemes Eszterházy Károly kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezett hivatásának mindkét területén. A főnemes Eszterházy Károly, Eger városának földesuraként és Heves vármegye örökös főispánjaként szükségszerűen kapcsolatban volt az állami igazgatással, bizonyos kérdésekben egyenesen az uralkodókkal: Mária Teréziával (1740–1780), II. Józseffel (1765/1780–1790), II. Lipóttal (1790–1792), I. Ferenccel (1792–1835) és környezetükkel. Ezeknek a köztudatban is ismert két eseménye az egyetemalapítási kísérlet és II. József egri látogatása. Mindezek azonban a teljes Eszterházy életműnek – még ha nagyon fontos is, de – csak egy-egy eleme, melyet valószínűleg a teljes életműben elhelyezve lehet a legpontosabban értelmezni. A bécsi udvarral való kontaktálás mellett kutatandó kérdés még a más, magas rangú tisztviselőkkel való kapcsolattartás is. Szeretnénk a kezdetektől részletes képet nyújtani a főnemes Eszterházy Károly kapcsolatrendszeréről, beleértve a korai éveiben, az állami közigazgatásban (Magyar Királyi Helytartótanács) eltöltött tanácsosi éveit is.

A 18. század második felében Kelet-Közép-Európa nemzetközi helyzete mozgalmasnak tekinthető. A Lengyel-Litván Nemesi Köztársaság 1772-es felosztásával az Orosz Birodalom és a Habsburg Monarchia határa jelentős mértékben közeledtek egymáshoz, illetve a megszerzett Galíciával még több görögkatolikus és görög keleti (pravoszláv/ortodox) került Habsburg főhatóság alá. Ezen események miatt mindenképpen relevánsnak tartjuk Szentpétervár érdekérvényesítő tevékenységének vizsgálatát az Egri Egyházmegyében, különösen azért is, mivel az óriási egyházmegye területén nem jelentéktelen számú görögkatolikus és ortodox élt. Mindezt árnyalja, hogy II. (Nagy) Katalin orosz cárnő (1762–1796) minden pravoszláv patrónusának tekintette magát. A kutatásnak nem csak Eszterházy Károly teljesebb megismerése lehet az eredménye, hanem az Egri Egyházmegye elhelyezkedését is ábrázolhatjuk nyugat (Bécs) és kelet (Szentpétervár) között.

A kutatási téma részterületei:

- gróf Eszterházy Károly kapcsolata az uralkodókkal és a legfőbb állami tisztviselőkkel
- az egyházmegye görögkatolikus és görög keleti lakosságának feltérképezése
- a püspök gondolkodása a kereszténység keleti felekezeteiről
- az orosz kül- és kultúrpolitika jelenléte az Egri Egyházmegyében

A kutatócsoport munkája nem volna elképzelhető az idáig Eszterházy Károlyt középpontba állító kutatók eredményei nélkül. Munkánk ekképpen folytatása a megkezdetteknek, mellyel reményeink szerint fontos adalékokkal járulhatunk hozzá Eszterházy korszakának, továbblépve pedig az Egri Főegyházmegye újkori történetének mélyebb megismeréséhez is.

 


< Vissza